A céged legelfoglaltabb munkatársai: jólléti kihívások dolgozó szülőknek

Minden jólléti programból csendben kimarad egy csoport, és a legtöbb cégnél ez a dolgozó szülőké. Nem azért, mert a szülőket nem érdekli az egészségük — kérdezz meg bárkit, akinek kisgyereke van, mennyit adna egyetlen átaludt éjszakáért —, hanem mert a kihívások szokásos felépítése olyasmit feltételez, amivel a szülők nem rendelkeznek: egy szabad idősávot a napban. Az este 6-os közös futás épp akkor van, amikor el kell hozni a gyereket. Az ebédidős edzés arra az egyetlen szabad félórára esik, amikor fel lehetne hívni a gyerekorvost. A hétvégi túra pedig egybeesik a születésnapi zsúrral, a focimeccsel és a bevásárlással, amely nélkül az egész család éhen maradna.

A szülők ezért ránéznek a kihívás felhívására, nagyjából négy másodperc alatt végiggondolják, és nem jelentkeznek. Ritkán panaszkodnak. Egyszerűen csendben kimaradnak, és a program részvételi adataiból éppen azok hiányoznak, akiknek a legnagyobb szükségük lenne feltöltődésre, mozgásra és egy pillanatra, amikor újra önmaguk lehetnek. A jó hír az, hogy a megoldás nagyrészt a tervezésen múlik, és az évben van egy különösen alkalmas időszak a változtatásra is — erre még visszatérünk.

Egy nap szabad percek nélkül

Kezdd azzal, hogy a tervezésnél komolyan veszed a szülők napirendjének korlátait. Egy átlagos családban, ahol mindkét szülő dolgozik és a gyerekek iskolások, a menetrendben annyi a mozgástér, mint egy légitársaságnál: ébresztés, etetés, öltözés, uzsonnacsomagolás, iskolába indulás, munka, a gyerekek hazahozatala vagy a délutáni programok megszervezése, vacsora, házi feladat, fürdés, alkudozás a lefekvésről, aztán az estéből megmaradó kevés időben választani kell a mosás, a beérkezett levelek, a párkapcsolat és az ájult alvás között. Nincs a napban „jóllét” feliratú idősáv. Semmilyen feliratú szabad idősáv nincs. Minden kihívás, amely újabb időblokkot igényel, azt kéri a szülőtől, hogy valahonnan vegye el ezt az időt — csakhogy nincs honnan.

Ezért peregnek le a szülőkről olyan megbízhatóan a jó szándékú jólléti tanácsok. A „szánj magadra napi harminc percet” nem tanács, hanem egy számítás, amely egyszerűen nem jön ki. A tervezésben nem az a megoldás, hogy újabb időt szabadítunk fel, hanem hogy a jóllétet a már meglévő időhöz kapcsoljuk. A viselkedéskutatók ezt szokáshalmozásnak nevezik.

Nézd meg újra egy szülő napját, de ezúttal ne a perceket, hanem a mozgást számold. Az út gyalog az iskolába és vissza — kétszer, mert délután is el kell menni a gyerekért — már néhány ezer lépés. A játszótéri óra guggolásokból, kitörésekből, az elguruló roller utáni sprintekből áll, és abból, hogy negyvenedszerre is felemeled a gyereket a mászókára. Egy alvó négyévest felvinni a lépcsőn olyan súlycipelés, amelyet bármelyik edzőteremben elismerő bólintás fogadna. A szombati biciklizés a gyerekekkel igenis kerékpározás. Mindez számít, mégis nagyrészt láthatatlan azokban a programokban, amelyek szerint a testmozgás különálló, előre beütemezett, gyerekmentes esemény.

A szemléletváltás, amelyet a HR-nek és maguknak a szülőknek is érdemes magukévá tenniük: a családdal közös mozgás nem csökkentett értékű jóllét, hanem dupla nyereség. Ha a szülő autózás helyett gyalog viszi iskolába a gyereket, ő megteszi a lépéseket, a gyerek pedig kap egy jó szokást, friss levegőt és tíz perc nyugodt beszélgetést, amelyre az autóban sosem kerül sor. Egy kihívás, amelybe az iskolába séta is beleszámít, nem teszi alacsonyabbra a lécet. Azt a valós viselkedést méri, amely ténylegesen javítja az egészséget, és közben észrevétlenül a következő generáció egészséges alapjait is építi.

A bűntudat kérdése

Van egy másik, ritkábban emlegetett oka is annak, hogy a szülők elkerülik a jólléti kihívásokat, és ez nem a logisztika. Hanem a bűntudat. Egy szülő számára az „énidő” sosem ingyenes — ez olyan idő, amikor valaki más helyettesíti. Az este 6-os futás azt jelenti, hogy a párja egyedül oldja meg a vacsorát, egy nagyszülő átutazik a városon, vagy a gyerekek még egy órát töltenek képernyő előtt. Minden jólléti tevékenységnek, amelyet a családi életből való kiszakadásként mutatunk be, ára van, és ezt a család fizeti meg. A legtöbb szülő a legtöbb napon úgy dönt, hogy ez az ár túl magas. A „kényeztesd magad” üzenetre építő programok — megérdemled, szakíts időt magadra — akaratlanul is növelik ezt az árat, mert a tevékenységet olyan önkényeztetésnek tüntetik fel, amelyet meg kell indokolni.

A megoldás ugyanaz a szemléletváltás, csak a másik oldalról. A gyerekeket is bevonó tevékenységek egyáltalán nem keltenek bűntudatot. Senki sem érzi önzőnek magát egy családi biciklizés, az iskolába séta vagy húszpercnyi udvari labdakergetés miatt. Ha a kihívásod ezeket jutalmazza, nemcsak az időbeosztási akadályt szünteted meg, hanem az érzelmit is — sok szülő számára pedig ez volt a kettő közül a nagyobb.

A szülőket is bevonó tervezési elvek

Mindebből néhány alapelv következik, amelyeket érdemes minden kihívásodban alkalmazni. Mert egy program, amely a cég leginkább időszűkében lévő munkatársainak működik, mindenkinek működik.

Először is építs rugalmasságot a rendszerbe. Egy szülő hónapjában mindig akad egy hét fülgyulladással, egy hét iskolai előadással, és egy olyan hét, amikor minden a feje tetejére áll. Egy harminc tökéletes napot megkövetelő kihívás ennek a szülőnek a hatodik napon véget ér, a következőre pedig már nem fog jelentkezni. Egy rendszerességre épülő cél — például a napi cél teljesítése harmincból tizenöt vagy húsz napon — már előre jelzi a résztvevőknek, hogy a tökéletlen hónapok is számítanak. Ez az egyetlen tervezési döntés többet tesz a szülők részvételéért, mint bármennyi bátorító üzenet, mert igazodik az életük valós ritmusához. Egy kaotikus hónapban tizenöt napnyi valódi szokásgyakorlás nem alacsonyabb elvárás, hanem diadal, és ezt a felépítésnek is tükröznie kell. (Arról, hogy ez miért működik, a szokássorozatok pszichológiájáról szóló cikkünkben olvashatsz bővebben.)

Másodszor: semmit se köss fix időponthoz. A meghatározott időben zajló események — közös futások, élő órák, bármilyen ebédidős program — kizárják azokat, akik akkor nem tudnak ott lenni, a szülők pedig szinte sosem tudnak pont akkor ott lenni. A széttördelt napokhoz csak olyan kihívások illenek, amelyekben a tevékenység bármikor és bármilyen rövid részletekben is számít. Tíz perc mozgás 6:40-kor, séta az iskolába 8:15-kor, játszótér 17:30-kor — a nap végére összeadódik a mozgás, még ha külön-külön egyik időszak sem tűnik edzésnek.

Harmadszor: a részvételhez szükséges erőfeszítés közelítsen a nullához. A szülők nagyjából annyi figyelmet szánnak egy kihívásra, mint a legtöbb családon kívüli dologra: körülbelül kilencven másodpercet. A zsebükben lévő telefon automatikus követése minden külön teendő nélkül rögzíti a lépéseket és a távolságot. Minden máshoz pedig a kézi rögzítés a szülő legjobb barátja — mert az okosóra az a soha fel nem töltött eszköz, amely az éjjeliszekrényen hever a vissza nem vitt könyvtári könyv mellett. Ha egy kihívásban emlékezetből, tíz másodperc alatt rögzíthető a tegnapi családi séta vagy az előző éjszakai alvás, amíg fő a tészta, akkor a káoszos hetekből nem lesznek a feladás hetei.

A gyakorlatban is működő formák

Íme néhány konkrét forma, amelyek mind a fenti elvekre épülnek. Iskolába járós lépéskihívás: hagyományos lépéskihívás, amelynek indító kommunikációja az iskolába sétálás köré épül — a lépések bármikor számítanak, az üzenet csak megmutatja a szülőknek, hogy a meglévő rutinjuk már önmagában részvétel. Ez az üzenet nem kerül sokba, mégis ez jelenti a különbséget az „újabb kihívás, amire nem érek rá” és a „várjunk csak, ezt már most is csinálom” között. Hétvégi családi fotófelhívás: kérj a kihívás csevegőjében képeket olyan mozgásról, amelyben a gyerekek is részt vesznek — biciklizésről, kalandozásról az avarban, pocsolyába ugrálós sétáról. Azok a szülők, akik sosem posztolnának edzőtermi szelfit, a levélkupacot szívesen megosztják, a csevegő pedig a vállalati kultúra olyan arcával telik meg, amelyben a szülők tényleg magukra ismernek. A rendszeresség hónapja: bármilyen napi szokás — vízivás, alvás, szabadban töltött idő, tíz perc mozgás —, amelyet a hónap napjainak egy megengedőbb részében kell teljesíteni. Indítsd egy rutinváltáskor, és kifejezetten úgy hirdesd, hogy a szülők életébe is belefér.

És még egy könnyen figyelmen kívül hagyott lehetőség: a privát kihívás mint a szülő saját terepe. Egy szülő létrehozhat egy kis privát kihívást legfeljebb 10 főnek, csak a családjának vagy néhány szintén szülő kollégájának, olyan céllal, amely valóban illik az életükhöz, a céges programok mellett. Néha a vállalati ranglista egyáltalán nem megfelelő lépték annak, akinek ebben a hónapban a heti öt iskolába séta jelenti a győzelmet. Ilyenkor a hasonló korlátokkal élők saját kihívása a jó választás. A családi fitneszkihívásról szóló útmutatónk megmutatja, hogyan hozhatsz létre ilyet.

Mikor indítsd? Használd ki a rutinváltást

Az iskolakezdés az évnek az az időszaka, amikor minden szülő rutinja egyszerre omlik össze és épül újjá. Új ébredési időpontok, új útvonalak, új szervezési feladatok a gyerekek hazahozatalához: az egész családi napirend körülbelül három hétig olyan, mint a még meg nem kötött beton. A szokáskutatás is alátámasztja, hogy érdemes kihasználni ezt az időablakot. A University of Bath kutatói által vezetett terepkísérletben a mindennapi viselkedés megváltoztatását célzó beavatkozás hatékonyabb volt azoknál, akik az előző három hónapban költöztek, mint azoknál, akiknek már kialakult rutinjuk volt. A felborult rutin ugyanis teret nyit a régi szokások megváltoztatásának. A még képlékeny időszakban bevezetett jólléti kapaszkodó — az iskolába séta, a gyerek leadása utáni tíz perc, a korábbi lefekvés, amelyet a tanév amúgy is kikényszerít — beépül a rutinba, és novemberben is megmarad. Ugyanez egy hónappal később már egy megszilárdult napirenddel küzd. Ha lemaradtál szeptemberről, a következő újrakezdés a téli szünet utáni januári visszatérés és a nyári napirendre váltás. Az újrakezdés hatása mindegyiknél neked dolgozik.

Zárásként néhány szó a HR-nek. A szülők nem fogják elmondani, hogy a program kizárja őket. Ők azok, akik a legkevésbé valószínű, hogy panaszkodnak, és a legvalószínűbb, hogy egyszerűen meg sem jelennek a részvételi adatokban — nincs fölös energiájuk visszajelzést adni, és nagy gyakorlatuk van abban, hogy csendben alkalmazkodjanak a nem nekik tervezett dolgokhoz. Ezért ne várd meg a panaszt. Nézd meg, kik csatlakoznak a kihívásaidhoz, vedd észre, kik hiányoznak, és tervezd újra a programot a cég legelfoglaltabb munkatársaira szabva. Így éppen abban a csoportban nő a részvétel, amelyet eddig észrevétlenül elveszítettél — és gyakran valami nehezebben mérhető is erősödik: a szülők érzése, hogy a cég valóban látja, milyen az életük.

Szülőbarát kihívások a YuMuuvval

Mindez könnyen megvalósítható a YuMuuvban. A lépések és a távolság automatikusan szinkronizálódnak a telefonról, így nincs szükség viselhető eszközre vagy rendszeres töltésre. Az alvás, a vízivás, a szabadban töltött idő és más, a családi élethez illő szokások kézzel rögzíthető tevékenységként szerepelnek a kihívások tevékenységlistájában, és a +Napló gombbal másodpercek alatt felvihetők. Kihívás létrehozásakor válassz napi célt, és az indító üzenetben határozd meg a teljesítés feltételét harmincból tizenöt vagy húsz napban. A kihívás csevegőjében helyet kaphatnak a hétvégi családi fotók, a privát kihívások pedig saját, családi léptékű teret adnak a szülőknek. Ettől nem lesz hosszabb a szülők napja. Csak végre beszámít az a sok minden, amit már most is tesznek a jóllétükért.

Ha további, az edzőtermen túl is működő ötleteket keresel, nézd meg a nem sportközpontú jólléti kihívásainkat, és olvasd el, miért van helye az alvásnak a jólléti programodban.

Olyan programot szeretnél, amely a legelfoglaltabb munkatársaidnak is működik? Foglalj YuMuuv-bemutatót, és segítünk szülőbarát kihívásokat tervezni.